Mint általában minden, ez az utazás is egy ötletnek indult. Nézzünk meg egy focimeccset Madridban a Santiago Bernabeu stadionban! Egy hétvége, három nap. Ez így egyszerűnek is tűnt. A szervezést az ötletgazda elnökünk vette kézbe. Három csapásirány: jegyek a meccsre, repülőjegy és szállás. Egy utazási iroda gyorsan és profin valamennyi kívánságunkat teljesítette, voltak jegyek és szállás is. Úgy terveztük, hogy egy vasárnap esti meccset nézünk meg, de már csütörtökön az esti géppel kirepülünk, így gazdaságosabb. Úgy terveztük, mivel vasárnap esti meccs lesz, így a hétfő délelőtti géppel utazunk is haza. Maradt a péntek, szombat és vasárnap délelőtti program megszervezése. Ezt a feladatot én kaptam meg. Elkészült a terv és a szervezés is: teljes pénteki és szombati program és a vasárnap délelőtt. Aztán közbeszólt a sors. A gép indulása változott, estéről aznap hajnalra. A Reál Madridváratlanul átrakta a meccsét vasárnap estéről szombat estére. (Mert ő megteheti!) Egy teljes csütörtöki és vasárnapi nappal kiegészült a madridi tervezett tartózkodásunk. Egy Reál Madrid-Valencia meccs 90 percéhez egy négynapos spanyolországi dzsembori.
A kaland csütörtök hajnal háromkor kezdődött, amikor indultunk a reptérre. A csoport nagyrésze, hat fő, rendben sorakozott a Liszt Ferenc repülőtéren a biztonsági ellenőrzéshez. Három fő a péntek esti géppel jött utánunk.
Madridban szerencsésen landoltunk, egy kis metrózás és röpke egy óra múlva, dél körül már a Puerta del Toledo szállodában voltunk. A spanyolok vendégszerető nép, egy szobában le is rakhattuk a holmiainkat. A többi szobát majd csak ebéd után foglalhattuk el. Ebéd! A szálloda melletti kis vendéglő, asztalok az utcán, a tulaj és a pincérnő dél-amerikaiak. Itt tudjuk meg, hogy bő kínálat van, viszont az ár hétvégi, hiába van csütörtök. Ugyanis Szent Izidor (San Isidro) napja van, Madrid védőszentjét ünneplik a helyiek. Nyugodtan, spanyolosan megebédeltünk majd irány a közeli Almudena székesegyház és a királyi palota.
Tömeg, ünneplik az egyszerű parasztemberből lett Szent Izidort. Mi is ünnepeljük, hiszen tekintettel az eseményre, ingyenes a belépés a székesegyházba és a királyi palotába. Szerencsénk volt, még az utolsók között bejutottunk a palotába és megcsodáltuk a királyi pompát. Majd következett Madrid egyik híressége a Plaza Mayor, azaz a főtér. Ember tömegek és kis villogó repülő tárgyak az éjszakai főtéren. Pompás népviseletbe öltözött spanyolok, mintha Sevillában lennénk.
Csodálatos látvány még annak is, aki már volt itt nem is egyszer. Szálloda, egy kis sörözés és vacsorára egy kis „tapas”. Szóval, amit még Tio Pepe talált ki annak idején, hogy a kocsmában egy kis kaja jár a lerészegedni készülőknek a szeszes italhoz, de csak egy falat!
Pénteken korai kelés, irány Toledo távolsági busszal. A jegyeket már napokkal előtte megvettem, így csak fel kellett szállnunk a buszra. Egy óra és Toledóban voltunk, Spanyolország volt fővárosa 1561-ig mikor is II. Fülöp áttette udvartartását Madridba. Az UNESCO világörökség része számos látnivalóval. Talán a legérdekesebb volt számunkra a Domenikosz Theotokopulosz festő háza, akit a világ El Greco (A Görög) néven ismer.
A múzeum látogatása során megosztottam barátaimmal egy kulisszatitkot. El Greco szinte minden festményén önmagát is ábrázolta. így már másnap messziről felismertük képeit a San Lorenzo de El Escorialban. Délután vissza Madridba, majd esti séta a fővárosban a Santiago Bernabeu stadion környéke, a Franco építtette Nuevos Ministerios (Új Minisztériumok) épületével a Paseo de la Castellana sétányával. Este vacsora, természetesen „tapas” és sör.
Szombaton rendkívüli programok vártak. Béreltünk egy Mercédesz kisbuszt és Madrid környékének felfedezésére indultunk. Feszes volt a nap, hiszen este Reál Madrid-Valencia meccs. Reggel a Madridtól mintegy 70 kilométerre fekvő San Lorenzo de El Escorialt, a királyi kolostort néztük meg, amelyet II. Fülöp 1563-tól 1584-ig építtetett és itt alakította ki a spanyol királyok, hercegek, infánsnők és királyi családtagok temetkezési helyét. Elénk tárult az egész spanyol történelem Aragóniai Ferdinánd és Kasztiliai Izabella korától szinte napjainkig. A kolostor megtekintése után felautóztunk a kolostort körülvevő hegy tetejére Fülöp Székéhez (Silla de Felipe II), ahonnan a legenda szerint a király figyelte a kolostor építését.
Átautóztunk a közelben fekvő Elesettek Völgyébe (Valle de los Caidos), ami a Franco uralkodásának mementójaként őrzi a spanyol történelem megosztó korszakának emlékeit. A római Szt. Péter bazilikától picit nagyobbra sikeredett szikla katedrális ad h.elyet a spanyol polgárháborúban elesett köztársaságpárti és frankóista katonák maradványainak egy remélt megbékélés és egység zálogaként. A Madridból is látható 150 méter magas, sziklán álló kőkereszt önmagában egy ritka építészeti látványosság.
A csoport tagjait mélyen megérintő történelmi hely megtekintését követően Segoviába folytattuk utunkat, ami nem csak az akvaduktjáról híres, hanem a helyhez köthető kulináris különlegességről a sült szopós malacról is (Cochinillo Asado). Úgy döntöttünk, hamár itt vagyunk, akkor megkóstoljuk. Segovia legpatinásabb és egyik legrégebbi éttermében a Mesón de Candido-ban elköltöttünk egy kellemes vacsorát helyi borral és sörrel leöblítve. Fenséges volt!
Visszaindultunk Madridba és a tervezett időpontban megérkeztünk a szállodába, ahonnan indultunk a nagy „derbire” a felújított Santiago Bernabeu stadionba. A hatalmas, 81 ezer főt befogadó „monstrum” stadion önmagában is látványos, nem még telt házzal. Jó meccs, sok góóól, jó szurkolás.
Maradt egy sörözés a Plaza Mayor-ban majd ebéd a Puerta del Toledo Hotel melletti kis étteremben. A főváros délutánra megnyugodott és meglátogathattuk Madrid jelképét, a fára felkapaszkodó macit a Puerta del Sol (Nap Kapuja tér) téren, a madridi városházát, a 0 kilométer jelzést, valamint éjszakába nyúlóan a kivilágított Madridot. A spanyol főváros nevezetességei éjszakai kivilágításban maga a gyönyör. A Gran Via, a Reál Madrid szurkolók ünneplő helye a Cibeles szökőkút, az El Banco Nacional de Espana és a Főposta épülete, szemet gyönyörködtető látványosság.
Igy búcsúztunk Madridtól, mivel másnap reggel indult a gépünk a Adolfo Suarez (Barajas) repülőtérről haza, Budapestre.
Mozgalmas öt napot tudhattunk magunk mögött. Életre szóló élményekkel és rengeteg új információval térhettünk haza. Örülök, hogy átadhattam minazt a tudást és információt, amit jómagam szereztem Spanyolországban Spanyolországról a korábbi ottléteim során. Örülök, hogy a Rotarista barátaim és családtagjaik is megélhették mindazt, amit én megéltem korábban, amikor anno „madridi polgárként” először jártam ezeken a helyeken.
Remélem a jövőben több ilyen ötlet születik majd a Rotary Klubunkban, mert általában minden, mint ez az utazás is egy ötlettel kezdődött. Enjoy Rotary! Hala Madrid!
Don Emilio