Rotary Kéktúra

Még Németh Frici szeptemberi kormányzói látogatásán került rögzítésre az időpont; június 18-án a magyarországi Rotary Klubok közösen teljesítik az Országos Kéktúrát. (Ekkor még nem tudhattuk, hogy a gödi általános iskolák ballagási ünnepsége is erre a napra esik.) Ádám klubelnöki javaslata alapján az Országos Kéktúra 17. szakaszából /Nagymaros – Nógrád/  Kisinóc és Nagymaros közötti 20,4 km hosszú rész teljesítésére vállalkoztunk, úgy, hogy közben 620 métert megyünk hegyeknek felfelé, míg lefelé 840 métert gurulunk a Börzsöny egyik legszebb szakaszán.


A Klubból Gábor, Gyuri, Konrád Györgyivel, Viktor Csillával vett részt a túrán, meghívásunkat nagy örömünkre, barátaink Kata és Tamás is elfogadta. (Ádámék és Zsolték a ballagás miatt nem tudtak velünk tartani.) András barátunknak köszönhetően egy járművel közösen érkezve 10 órakor pecsételtünk a Kisinóci Turistaháznál és indultunk útnak a kóspallagi Kálvária-hegy irányába. Az időjáráselőrejelzés alapján jól tudtuk, hogy nem fogunk fázni, ezért kulacsainkat csordultig töltöttük. Gábor és Gyuri fekete öves túrázóként vezettek minket és bár a tempójukat igyekeztük tartani, azért a mezőny kissé szétszakadozni látszott, szerencsénkre 1 km-enként azért bevártuk egymást. 2 és fél óra alatt értük el Törökmezőt /9,5 km, 245 m szint/, ahol a pecsételést követően szusszantunk egy nagyot, Gyurinak köszönhetően a Staropramen szűretlen sörkülönlegességével frissítettünk, majd egy gyönyörű páva sikító hangja jelezte 45 perc után, hogy ideje útnak indulnunk Nagymaros felé. Indulás előtt még a Törökmezei Állatkertet is megcsodáltuk, ahol többek között Benett-kenguruk, emuk, szurikáták, mosómedvék kívántak nekünk jó utat.

A pihenőt követően Kövesmező felé vezető úton a bajai klubból Valival és Istvánnal egyeztettünk telefonon, akik a Duna túloldalán Dobogókő és Visegrád közötti szakaszon nyomták a Kéken, hogy célba érést követően egyeztetjük óráinkat és együtt koccintunk  egy nagyot. Túránk legintenzívebb szakasza várt ránk; 4300 méter alatt 307 méter megmászását követően értük el Hegyestetőn a 476 méteren magasodó Julianus barát tornyot.  Kövesmezőt követően Konrádot bevonzotta egy útszéli pad. Remek kosarasként bizony a rövid sprintekhez szokott, majd kifejtette, hogy a túra elején nagyon jól érezte magát, később büszkeséggel töltötte el, hogy Törökmezőt is elértük, de ahogy közeledtünk Nagymaros felé bizony merülőben van az akkumulátor. Abban maradtunk, hogy nemsokára találkozunk a torony tetején, ahonnan a Dunakanyar legszebb panorámája tárul az odalátogató turista elé.

Konrádra várva, már jócskán kipihentük a fáradalmakat, mikor jött a hír, hogy alapító elnökünk akaratlanul a csúcsra vezető utat keresztező  sárga jelzésen haladt tovább és az Ürmösrétet elérve ismét a kéktúra vonalán találta magát, és hol máshol, mint egy padon ülve vár ránk.  A tetőről legurulva alig 5 perc alatt megtaláltuk a padot, ahol Konrád mosolyogva rögtön kért is egy powerbankot Gábortól, így a Szent Mihály-nyerget, majd a Sváb-nyerget keresztező mélyúton hamar elértük Nagymarost, melynek főterén egy fúvós zenekar varázsolt térzenét nagy-nagy örömünkre. Végül a 21,75 km hosszúra kerekedett túránkat, 6 óra 43 perc alatt teljesítettük. Ekkor /16:30/ bajai barátaink, még Nagy-Villám kilátójából csodálták a tájat.

A sikeres teljesítésen felbuzdulva, Gábor jelezte, hogy ősszel szívesen megmutatja a Visegrádi-hegységben a Szpartakusz-ösvényt is átszelő kedvenc túraútvonalát, illetve Viktor is felvetette, hogy igény szerint a közeli Naszályban egy téli túra megszervezésére vállalkozik. Hazaérve jóleső fáradtság vett úrrá a túrázókon, majd 20:30-kor jött a hír, hogy pont egy órája a Bajai Rotary Klub tagjai is célba értek, de jártányi erejük sem maradt, így a koccintásunkat elhalasztottuk egy későbbi időpontra.  

 

Szólj hozzá!