Hosszú, sok bizonytalanságot is magában foglaló utat tettünk meg, míg a visszajelzések alapján is egy kiváló rendezvényt sikerült tető alá húznunk pénteken.
Kezdődött a két év szünet után ismét megrendezésre kerülő Göd Kupával, ahol a Sponsor-Rotary futamban Tibi, Zsolt és Tamás mögött sikerült az első helyre bekormányozni hajónkat. Ennek a rendezvénynek a futóverseny szempontjából is volt hozzáadott értéke, itt sikerült Tamásnak felkérnie Koreh Ferit és Horváth Pistát (exScarabeus) a hangosítás biztosítására.
Szeptember 11-én a kecskeméti PETS-SETS-en Zsolt és Konrád képviselte a Klubot. Konrád az ifjúsági szekcióban vértezte fel magát friss információkkal, míg Zsolt a Foundation felelősök között mutatta be klubunk sikeres tevékenységeit (nyári tábor, baleseti szimuláció, Fuss az iskoládért), míg külön felkérés alapján a bicikliszerelőállomás telepítésével kapcsolatosan tartott motiváló prezentációt.
Szeptember 14-ei klubülésünkre Németh Frici kormányzó látogatott el és részletesen ismertette programját.
Szeptember 17-én Ákosnak köszönhetően a IV. Baleseti Szimulációs Előadáson a váci Boronkay Szakgimnázium tanulói tanulták meg egy életre, hogy az ittas vezetés milyen következménnyel járhat.
Szeptember 19-én a debreceni Rotary Futófesztiválon a tavalyihoz hasonlóan egy jót futottunk és Ádám, Bea, Györgyi, Zsolt alkotta váltónknak drukkoltunk Konráddal közösen.
Mindeközben vészesen közeledett szeptember 24. napja. Bár sok-sok feladatot kellett megoldanunk és sokszor tűnhetett úgy, hogy erőnk végéhez közeledik, Ádám gondos projektvezetésének köszönhetően újra és újra lendületet kaptunk.
A verseny napja nagyon gyorsan eltelt, kissé feszes tempóban ugyan, de sikerült mindent megfelelően előkészíteni, mire a futók első csoportja a helyszínre érkezett 13 óra körül. Végig nyugodt és jókedvű voltam és szemernyi kétségem sem volt, hogy minden nagyobb fennakadás nélkül nagy örömmel futhatnak a résztvevők az iskolájukért.
Tegnap a Szüreti Fesztiválon is csupa-csupa pozitív megerősítést kaptunk („ugye megrendezitek jövőre is”, „minden flottul ment, mindenki tudta mi a dolga”), sőt többen érdeklődésüket fejezték ki Klubunkkal kapcsolatosan, jelezve, hogy szívesen vennének részt közvetlenül is a Klub életében.
Én nagyon büszke vagyok és szerencsésnek érzem magam, hogy részese lehettem a szeptemberi eseményeknek.
Az egyik kedvenc fényképemet szeretném megosztani veletek, ami az utoljára, de nem utolsó sorban célba érkező diák érzéseit rögzíti kiválóan. Az arc /a lélek tükre/ mindig magáért beszél.
